A kutya nem teknős, nem macska, de még csak nem is ember

Sajnos nem vagyok állatmániás - nem érzek kínzó késztetést arra, hogy megsimogassak bármilyen szőrös kis jószágot (kivéve a macskákat), nem akartam soha befogadni még egy kóbor szöcskét sem, a lovaktól pedig kifejezetten félek.

Lakótelepi gyerekként nem is nagyon lehetett volna háziállatom, eltekintve Benőtől, a majd' fél kilós ékszerteknőstől. Amióta viszont kertes házban élünk, mindenáron szerettünk volna kisállatot. Volt néhány cicánk, de sajnos itt, a puszta szélén sok baleset érheti őket, majdnem mind úgy tűnt el, hogy nem került elő soha. Legutolsó cicánk, Foltika eltűnése után úgy éreztük, hogy vége, nem lesz több.

Aztán kaptam anyutól egy e-mailt:
"Szia! Megszületett a kiskutyánk, már nyiladozik a szeme."

A kiskutyánk, aki most már két hónapja tényleg a miénk!

Brúnóka,, a labrador retriever kölyök nemsokára öt hónapos lesz, vagyis elvileg mindjárt vége a gyermekkornak, de én még csak most kezdem sejteni, hogyan is működik egy kutya. Persze azt hittük, hogy majd úgyis megtaláljuk a kutyanevelés legeslegjobb módszerét, hiszen volt már több macskánk (meg néhány teknősünk is), mi sem egyszerűbb mint egy háziállatkát boldoggá tenni: finom kajcsi, sok-sok simi, és mindenféle színes játék.

Mindez amúgy be is jött ... egy darabig. Tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy tökéletes harmóniában éltünk Brúnóval egészen a harmadik napig.

De mi történt? A kutya őrült meg vagy mi csinálunk valamit rosszul? Állítólag a kutyák okosak. De hogy kell őket tanítani? Mivel vegyem rá arra, hogy ne rágja a cipőmet, a kezemet, a virágokat, a karókat, egyszóval mindent, ami a szájába kerül? Hogyan mondjam meg neki, hogy amit csinál, az rossz? És hogyan mutassan meg neki, hogy mi a helyes?

Brunival együtt tanulgatjuk, hogyan lehet együtt élni... és őszintén szólva nem tudom, melyikünknek nehezebb - ő még nem tudja, milyen egy ember, én nem tudom, milyen egy kutya.

De miért is írom le mindezt? A barátaim kicsit unják már, ha a kutyámról beszélek, és írni is szeretek, ezért a kettőt összehoztam ebben a blogban.

Kommenteljetek, várom az okos tanácsokat, vagy csak számoljatok be a saját tapasztalataitokról, hátha együtt többre jutunk :)


Egy közös séta reményében üdvözöl,
KNS (Kutyákkal Nem Suttogó)